Kinyújtottláb-luxi

Lábkinyújthatóságos tutiság, ami az A321-en – legalábbis economy osztályon -azért nagyon menő dolog! (A cserébe járó ablaktalanságot pedig most tegyük itt szépen zárójelbe.) Szóval legközelebb inkább nyomorgok a lábammal, mert ez így erősen klausztrofób érzés. Arról már nem beszélek, hogy nem kell egy Hercule Poirotnak lenni, ahhoz, hogy azonnal kiderüljön, kitől jön a lábszag, ha lepattintjuk a cipőt. Emberek, ne kérjetek jegyet vészkijárathoz! Nem éri meg!

Ja, még egy. Ott volt az online checkinnél, hogy csak akkor kérjem oda a jegyet, ha fluent finnish vagy english játszik. Kicsit még el is bizonytalanodtam, hogy hát így valahogy még elmakogok, de azért az angol aviatikai szókészletem azért messze nem teljes és nehogy égés legyen. Szóval, elképzeltem, hogy olyan képzést kapok mini vizsgával a végén, hogy utána nekem is vigyázzba kell állnom, amikor a kaptiány a legénységhez beszél, ehhez képest egyetlen árva szót nem szólt hozzám a stewardess.

Az megvan, hogy az egyik ázsia arc egy járaton spontán kinyitotta olyan 10 000 láb magasan, mer’hogy melege van és szellőzzön? Nem zuhantak le, de gondolom nem dicsérték meg.